Varrtam egy patchwork takarót...

..., igaz még ősszel. Akkor még nem volt ez a blog, a honlapomra meg időigényesebb a felpakolás, akkor elmaradt, aztán meg is feledkeztem róla. (Amúgyis hanyagolom kicsit mostanában). 

Visszatérve a takaróhoz, ez úgy kezdődött, hogy a nagylány után a középsőnk is egyetemista lett tavaly szeptemberben. Na és kollégista. Már régóta  ígérgettem neki is egy takarót, aztán, amikor költöztettük vittem a centit is, levenni az ágya méretét :-))

Mivel tudtam, hogy nagy strapának lesz kitéve, nem is vállaltam be csak egy ilyen egyszerű darabot. Maximálisan újrahasznosított anyagokból készült, egyszerű gépi tűzéssel. Ez utóbbi része a dolognak erősen megizzasztott, hisz nem is varrtam összességében eddig sok takarót, meg ezelőtt úgy 3 és fél évvel az utolsót, ami   igazán "méretes" volt. Azt kellett tapasztalnom, hogy időközben a varrógépem is erősen leamortizálódott, nem volt könnyű vele dolgozni, hisz nincs semmi extrával felszerelve jó öreg masinám erre a célra. 

Most, hogy vége a tanévnek, hazaköltöztettük a leányzót, vele a takarót is, ezért úgy gondoltam jobb későn, mint soha, megmutatom.

Ez a másik, a nagylány albérletébe készült szintén az újrahasznosítás jegyében, flanel ingekből, "parkett mintával"most már majdnem négy éve. Első mosása alkalmával elsápadtam,  amikor megláttam rajta (a lányom lakótársa által okozott) szövegkiemelő foltot. Más megoldás nem volt, ráapplikáltam egy másik parkettdarabot, szerencsére  a javítás jól sikerült, azóta is bírja a strapát. 

Ez pedig lehetne "Luca takaró" is, mert a szendvics ugyan gyorsan elkészült, de a kézi tűzés elég lassan haladt. Alapvetően azért, mert nem tudtam mivel felvinni a szendvicsre az elsőként tervezett  tűzendő mintát.

Mindenfélét kipróbáltam, rengeteg segítséget is kaptam hozzá, de nem jött össze. Olyan minta volt, amit a körvonalak alapján nem lehetett megrajzolni, elvileg egy gyári sablon kellett volna hozzá. Aztán feladtam és maradt ez, amit elég volt jófajta írószerszámmal :-)) körberajzolni. Az illanófilc elillant, az szóba se jöhetett, a mosással elvarázsolhatót pedig nagy sokára sikerült beszerezni, úgyhogy maradtam a grafitnál.

Végül, de nem utolsó sorban:-)) az első takaróm.

Ezt gondoltam róla, mikor egy féléves foltozgatás után elkészült, 2004 januárjában :

Ez a takaró
egy kicsit a múlt,
(nagymamám ruhája),
egy kicsit a jelen,
(apukám "kinőtt" inge),
és egy kicsit a jövő,
mert a lányom használja.

Gondolatait leírta: sz.marika, 2009. júl. 6. 9:19
címkék:Annamari lányom, foltvarrás, gépi tűzés, kollégium, patchwork takaró, újrahasznosítás
kategóriák:gondolatok, foltvarrás, varrás, család, patchwork takaró 4 komment